On the question of racial discrimination, the Addis Ababa Conference taught, to those who will learn, this further lesson:
that until the philosophy which holds one race superior and another inferior is finally and permanently discredited and abandoned;
that until there are no longer first class and second class citizens of any nation;
that until the color of a man's skin is of no more significance than the color of his eyes;
that until the basic human rights are equally guaranteed to all without regard to race;
that until that day, the dream of lasting peace and world citizenship and the rule of international morality will remain but a fleeting illusion, to be pursued but never attained.
And until the ignoble and unhappy regimes that hold our brothers in Angola, in Mozambique and in South Africa in subhuman bondage have been toppled and destroyed;
until bigotry and prejudice and malicious and inhuman self-interest have been replaced by understanding and tolerance and good-will;
until all Africans stand and speak as free beings, equal in the eyes of all men, as they are in the eyes of Heaven;
until that day, the African continent will not know peace. We Africans will fight, if necessary, and we know that we shall win, as we are confident in the victory of good over evil.
Haile Selassie etióp császár mondta ezt 1963-ban az ENSZ közgyűlésének. Bob Marley jamaikai császár 1976-ban vette fel a kicsit rövidebb és énekelhetőbb verziót minden idők legjobb reggae lemezére, a Rastaman Vibrationre. Az afrikai kontinens és az említett országok nevét mindenki nyugodtan helyettesítse be, tetszőleges kontinensekkel és országokkal, hiszen everywhere is war.
Belgrád és Badacsonytördemic között szólalt meg valahol Böhönye és Nagybajom között - akkor jutott eszembe az egész és még nem is tudtam, hogy egy jelentéktelenségében is kurva idegesítő alkalom, az izraeli miniszterelnök budapesti látogatása alkalmából fogom majd megosztani azt a számot, ami a világ himnusza kellene, hogy legyen.
Na de.
Olyan jó lenne ha már le sem kéne írni a XXI. században, hogy ez az egész már kimondhatatlanul passzé. Ehelyett többszáz éves fogalmak szerint vitatkozunk azon, hogy a bal e a jobb vagy a jobb a jobb. Európa nagy Ká betűs felében még mindig nem akaródzik észrevenni, hogy nem jön ki az egyenlet, nincs balansz és x ≠ lófasz se, amíg nem sikerül belátni, hogy valódi konzervatívok nélkül valójában reformistának lenni sem érdemes és persze vice versa.
A múlt században ilyentájt is biztos volt (már és még) aki azt hitte, hogy hamarosan több lesz a Tesla torony, mint a templom, az áram wireless, az állam szekuláris lesz: béke, szabadság és egyetértés emitt, bratstvo jedinstvo amott (na jó a testvéri és egységes délszláv állam éppenséggel pont egy illúzióromboló, véres etnonacionalista világháború után, létrejött illetve egy illúzióromboló, véres etnonacionalista polgárháború után felbomlott jó-rossz állam szlogenje volt avval együtt, hogy halál a fasizmusra szabadságot a népnek, ill. hogy a NER szlogenjéből meg kifelejtették, hogy ők azt szeretnék, hogy NE legyen semmi).
E sorok írója nem hiszi (nem akarja elhinni) hogy hamarosan újabb világ és polgárháborúk következhetnének be Európában, ha másért nem hát azért, mert soha semmilyen körülmények között nem volna hajlandó fegyvert fogni azok parancsára, akik a gyűlöletet szítják világszerte. Ha Európában nem lesz tömegeket megmozdító nagy techno-mészárlás, akkor nehéz elképzelni, hogy másutt vívhatnának világ-nak nevezett nagy háborút és ezen az sem változtat, hogy a legtöbb háborút európaiak céljaiért, nagyrészt európai fegyverekkel vívják – természetesen fiatalok öregek parancsára.
Everywhere is war.
Amióta évek után újra alaposan meghallgattam Selassie császár szavait a Wailers által elsiratva vidáman azon gondolkozom, hogyan önthetném szép szavakba, amit nekem ezek a szavak a következő évezred hajnalán jelentenek. Jelentőségteljes szavak ezek. Az apropót ehhez a bejegyzéshez mégis egy jelentéktelenségében is visszataszító esemény adta. Igyekszem nagyon röviden írni róla – magamhoz képest, persze, normális ember vsz. nem olvas engemet, de sebaj, hátha majd egy dédunokám rátalál e számítógép maradványaira, mikor az első bátrak közt merészkedik ki az óvóhelyről a nukleáris sivatagba.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök budapesti látogatása ihlette az alábbi pár bekezdést. Erről a dühítően szomorú bohózatról tehát csak annyit, hogy pont ilyen turulmadaras dávidcsillagos szokik lenni az ég, amikor az etati- populi nacionali ááá, szóval, amikor ezek a faszisták találkoznak. Ezeknek a semmiben sem hívő, pragmatikus faszfejeknek még a nyúvadt, nacionalista, virtuális értékek sem szentek, amikre a nyálukat verik 24/7 – hiszen ha azok lennének, akkor a legillibsibb bibsi nem ugorhatott volna fel a véletlenül sem zsidó, hanem szűz és unortodox Mária országába a tejjel mézzel és kibaszott jaffaszörppel folyó Kánaánból, ehhez a széljobbos pusztaputyinhoz. A magyarok hősies oltalmazója a GYODÁninnen meg nem szabadott volna, hogy vendégül lásson egy ilyen sötét, közelkeleti szemitát, hiszen az már majdnem olyan, mintha pénzt fogadott volna el Sorostól, akinek a világ (aka. Magna Hungaria) rombadöntésén vigyorgó pofájával plakátolta tele az egész országot.
Érdekes tulajdonképpen, hogy ez az ocsmány vircsaft, pár héttel a vadászgépek Budapest fölött nosztalgiafesztivál Piros Bika Levegőverseny után és a már-rég-nem-pepszi Sziget előtt tisztára olyan, mintha az ún. "jobbos" brigád is rájött volna, hogy együtt többre mennek, mintha mindenki csak otthon, négy-fal között illiberálkodna. Mintha éreznék, hogy sokkal jobb négy fal helyett egy négyszáziksz kilométeres határkerítés (sponsored by EU and magyar adófizetők) és a West Bank Barrier között habzsolni a nemzeti színű gittet kétpofára. Érzik egy nagy faszt: se Orbán se Netanjahu nem spanolna a szomszédos államok nacionalista faszarcaival, mert azokkal szemben ugye területi követelések, illetve baszomyányos történelmi durcimurci esete forog fenn. Nackóéknál kurvára nem úgy van ez, mint a nyomorult "balos" klubban, ahol arra azért már sikerült rájönni, hogy egy hajóban evezünk országhatártól függetlenül – de persze az internacionalista komancsok törzse is le vannak ott akadva, hogy a kenu csak vörös lehet és nem jöhet senki aki szerint Marx nem jobb arc, mint Allah. Vitya és Bendzsi pedig, miután ki gecieuzták, dádáhorthyzták és természetesen kimuszlimozták magukat megszámlálják a szavazatokat, amiket nyertek ezen a bulin, mindezt aprópénzre váltják és építenek belőle még egy méter kerítést. Vagy mondjuk fűthetővé teszik a gyepet a kertjük végében lévő stadionban (Izrael esetében mondjuk ez nem szükséges, ott esetleg az lehet a probléma, hogy ha túl jól sikerül a sivatag közepén a gyep, akkor a kecskék átjönnek Ceaușescu rothadó stadionjából oda).
Orbán és az Izraeli miniszterelnök.
Oh wait – ez az az arc aki szerint Izraelnek nincs létjogosultsága?
Szólt vajon valaki Netanjahunak, hogy ha Orbán úgy védi meg a magyar zsidókat, mint a magyar nyugdíjakat, akkor a Kamenyec-Podolszkij mészárlás babazsúrrá avanzsál? Illetőleg amennyiben csak fele olyan fontos az ügy a mi kedves vezetőnknek, mint a foci, akkor a maradék magyar zsidó csomagolhat oszt' irány Andorra.
Komolyra ferdítve a szót: a nacionalista alapvető problémája, hogy miközben foggal-körömmel védi ostoba lázálmát, amibe az elmúlt usque száz évben sikerült belerángatni azokat, akik inkább nem genocídiummal álmodnának, hanem mondjuk mint Luther Márton vagy Haile Selassie. (Nem, nem az a Luther aki forogna a sírjában, ha meglátná, hogy Viktor a Ratzi papával pózol a Vatikánban, hanem a King) A konzervatívok keze katatón álmukban pont ebbe a bilibe lóg bele, amibe még a nácik hányása is bele van száradva – közben senki nem vette észre, hogy amit konzervál ez a sok hagyományőrző, az a rombolás egyébként ebben a formában viszonylag újkeletű hagyománya. Konzervatívok nélkül a hülye reformisták már rég tönkretették volna a világot!
Naci macik! Ez a ti tudományos-fantasztikus elképzelésetek az egymásnál kölcsönösen felsőbb rendű fajok lakta nemzetállamokról egy párszáz éves (kurva fiatal) illetve teljesen elbaszott ötlet. Akármennyit tisztogattok etnikailag (eufemizmus a tömeggyilkosság és deportáció szavak használatának elkerülésére, de ti nem tudjátok mi az az eufemizmus és amúgy sem olvassátok ezt, azért csak ideírom, hogy) fajvédő éceszgébereitek vére telis-tele idegen fajok déenesével, véletlenül sem idegen szívetek jöttment hemoglobint pumpál!
A szocialista (illetve mindenki más) problémája az, hogy tudomásul veszi a vonalakat, amiket a nacionalista sci-fi rajongói a térképre rajzolgattak. Addig amig ezek számunkra akadályt jelentenek, addig ezek a határnak nevezett vonalak minket is beszorítanak a karámba, aminek a létezésében sem hiszünk. Ehhez még hozzájön az a járulékos, de szintén nem kis gond, hogy amíg mi megbeszéljük, hogy most akkor Marx vagy Trockij tévedett nagyobbat abban, hogy hogyan kell felszámolni azt a szarhalmot, amit a fasiszták elegánsan kapitalizmusnak neveznek – addig ők nyolcvannyolcszor lendítették már a karjukat, pofon egyszerű kiáltás kíséretében. Sieg.heil - ja bazmeg, szép győzelem volt, sikerült az egész világot leégetni vele. A tüzet pedig vörös lángokkal eloltani nem lehet – tiszta vizet kéne önteni a pohárba.
Nincs tanulság – hacsak az nem, hogy ha már idáig jutottatok, olvassátok el a következő részt. Ha pedig csak te olvasod ezt kisunokám akkor már vsz. a néhai Magyarország romjain sem Krisztus születésétől számítják az időt, hanem a föld felszín alá költözéstől. Neked még gyorsan elmondom, hogy Selassie, Marley és Krisztus nagy királyok voltak, a föld nem lapos, a fekete felhők mögött süt a nap, azért van 62 fok ott ahol most te állsz, ja és ha valaki nacionalizmusról kezd beszélni, légyszi vágd szájon a nevemben is!