Előzmények, következmények, ötletek bloghoz, mozgalomhoz, kiáltványhoz. Írás, na.

Az alábbi, dátumozott írások beszüntetett, „személyes” Facebook profilom „naplójából” származnak. Ha törlitek a profilotokat, lehet kérni egy leiratot mindabból, amit valaha a Facebookra feltöltöttetek – angolul ezt a naplót Activity Log-nak hívják, benne van az elsőtől az utolsó tetszésig minden szó, amit valaha felírtatok a virtuális falra.   Ezt azért tartom fontosnak, mert szerintem az efféle aktivitás (pl. a tetszésnyilvánítás kattintásra) valójában elég távol áll a valódi cselekvéstől.

Aki már esetleg olvasta az alábbi bejegyzéseket, nyugodtan ugorja át őket. Most azért osztom meg újra, hogy legyen végre valami ezen az „oldalon” is, illetve leginkább azért mert nagyon foglalkoztat a téma...

Előzmények:

2017, Április 10, Hétfő, 11:18am

(...) Hiába hazudik az autokraták propagandája, ha ezt olvasod: tegnap többtízezren tüntettek a Kossuth téren. A húgom énekelt nekik a színpadról. Azt énekelte, hogy tíz év múlva ne ez a dal legyen. Soha nem voltam még ilyen büszke, ilyen boldog de dühös, szomorú de elszánt egyszerre. Nagy tömeg volt. Álltunk és kiabáltunk. Főleg szabad országról és szabad egyetemről – egy autokrata rezsim korrupt, áruló vezetőjének a süket fülébe. A falnak. Muszáj volt, ki kellett állni a CEU-ért, mert a demokraták kiállnak, ha az országuk választott vezetője olyat tesz, amit egy demokratikus jogállam vezetője nem tehet. Jelen esetben egy egyetem aljas megrágalmazása és ellehetetlenítése illegitim, antidemokratikus eszközökkel. Mindannyian tudjuk, akik ott álltunk, hogy ennél többről van szó, de nagyon sokan voltunk, és ennyi ember nehezen tudja megfogalmazni, hogy mi mindent szeretne követelni éppen. Ezért többnyire azt követelték, hogy takarodjon a korrupt vezető. Mindannyian tudjuk, hogy nem először követeli többtízezer ember ezen a téren a takarodást. Attól félek, ez tíz éve rohadtul ugyanaz a dal. Vagy mióta? A tíz évvel ezelőtti takarodás-követelés egy parlamenti cikluson át tartott hasztalan, pedig a vezető nyilvánvalóan alkalmatlanná vált az ország vezetésére. Az az illegitim, korrupt rezsim ugyan ment, de csak annyira tessék-lássék, hogy egyből jött is helyette egy még korruptabb, még illegitimebb. Ez a rezsim a parlamentáris demokráciának már a látszatára is csak annyit ad, mint a KGB-s ruszki, akinek a gazdáit és azoknak itt a diktatúrát biztosító katonáit huszonnyolc (’89) vagy hatvanegy (’56) éve küldte (volna) haza. Egy téren (tereken) álló, valódi parlamentáris demokráciát álmodó tömeg. Most már megint, még mindig azt szeretnénk, hogy ne ez a dal. Ehhez nem elég ha egyesek takarodnak – bár feltétlenül szükséges. Ehhez ennél valami bonyolultabbat kell akarni és ha tényleg mind ezt akarjuk, akik kint voltunk már akármikor az elmúlt akárhány évben. Ezt muszáj lesz nekünk közösen artikulálni. Mégpedig úgy, hogy mindenki megértse, aki még nem süketült meg a gonosz propaganda zajától, amely el akarja hallgattatni azokat, akik azt akarják, hogy tíz év múlva ne ez a dal legyen. Ehhez sehány #-nem elég. Ehhez ma is ki kell menni az utcára, ha aláírja a gerinctelen báb, ha nem. Ő, aki a múltkor is aláírta, pedig szépen kértük, hogy ne. Tegeztük akkor is, mintha a barátunk lenne, nem pedig ádáz ellenfelünk hűséges szolgája.

Nekem óriási élmény volt tegnap kint lenni, hála annak a soktízezer embernek, aki még mindig hiszi, hogy van miért kimenni – közülük főleg a húgomnak. Ő annyira szépen kérte, hogy ne ez a dal legyen – hogy, akinek erre a füle süket, ahhoz nem érdemes beszélni. Menjünk ki az utcára megint ilyen sokan, még többen, és többen – és azokhoz beszéljünk, akik tehetnek valamit ez ellen a parlamentáris demokrácia, a szabad ország, a szabad egyetem, a szabadság ellenségei ellen. A parlamenti és parlamenten kívüli ellenzékhez kell beszélnünk. Már ha tényleg demokraták és tényleg a mi képviselőink. A szabadság ellenségeitől szabadságot követelni fölösleges. A többi párttól követeljük, hogy segítsenek nekünk megállítani ezt a hatalmi tébolyt, a szabad-rablást, ami az országban zajlik, különben cinkosokká válnak! Ez a feladatuk – ha nem teljesítik, csak a választások bojkottja marad.

2017, Április 11, Kedd, 2:47pm

(...) Tegnap véletlenül úgy adódott, hogy közületek többszázan, eljöttetek egy "eseményre" amit, úgymond, én hoztam létre. Az nem véletlen, hogy eljöttetek, az véletlen, hogy úgy tűnik én hoztam létre. Nem így van. Az autokraták miatt mentetek ki az utcára, nem azért, mert én vagy bárki más hívott. Ez max. abban segített, hogy tudtátok nem lesztek egyedül. Ez fontos. Aki ellenük van – velünk van. Én nem akarok semmiféle vezető lenni, én jogaiért kiálló állampolgár akarok lenni. Veletek együtt. Nem vállalhatok felelősséget olyan emberek tetteiért, akik közvetetten az én meghívásomra vannak valahol, de én nem ismerem őket személyesen. Ezért én ma azt hiszem, nem megyek tüntetni, ha lesz is tüntetés. Azért mert szerintem most az a fontos, hogy szűk körben a legmegbízhatóbb barátainkkal beszélgessünk a lehetőségeinkről. Olyan helyen, ahol nincsenek besúgók és provokátorok, ahol nincsenek trollok. Ahol a lehető legbiztosabb, hogy nem látják és nem hallják a terveinket illetéktelenek. A Facebook nem ilyen hely, vigyázzatok vele! Használhatjuk kommunikációra, de legyünk tisztában vele, hogy nem egy biztonságos kommunikációs csatorna. Nevessétek ki paranoiás barátotokat, de szerintem nem irracionális a félelmem – hiszen egy autokrata, bármire képes rezsimmel állunk szemben. Használjatok biztonságos üzenetküldőket, mint a Signal, vagy a Wickr! Fontos dolog az elérés, de én biztos vagyok benne, hogy holnap nagyon sokan leszünk. Ez nem pár ilyen izén: # fog múlni. Senki sem a lájkokért csinálja, hanem a közös célunkért (...)

2017, Április 12, Szerda, 1:17pm,

Kedves tüntetésre NEM járó, Budapesten tartózkodó barátaim! Sokan közületek talán azért nem járnak tüntetésre, mert azt gondolják, nem értenének egyet azzal, ami ott elhangzik. Nem értenek egyet a céllal. Gyertek el ti is, hallgassatok bele, ne csak a kormánypárti médiából értesüljetek arról hogy mi történik, hallgattassék meg a másik fél is! Sokan közületek azért nem jöttek ki vasárnap, vagy hétfőn, mert azt gondolták, hogy nincs értelme, illetve nélkületek is van. Nos, aki ezt gondolja téved – minél többen jöttök ki ti is, annál több értelme van. Rátok is szükség van. Sokan közületek azért nem jönnek ki, mert pici gyerekük van – én nekik nem feltételnül javaslom, hogy kijöjjenek, mert a gyerek nem biztos, hogy élvezné – és ráadásul veszélyes is. Nincsenek illúzióim, az elnök aki ott se volt ma se lesz ott – de ez csak azért van, mert egy bajszos szart sem ér. A többiek viszont ne szalasszák el a lehetőséget! Egy kicsit se hasonlítson senki a csocsófigurára (bajszos haverok, ne értsétek félre)! Kiki a maga lehetőségeihez mérten próbáljon ma tenni valamit a képviseleti demokrácia, a jogállam ügyében – mert a kormány a napokban lépte át hetvenhetedszerre a Rubicont. Nehogy azt higgye valaki, hogy nem számít, ha egy kicsit még rosszabb lesz. Nem kicsit lesz rosszabb. Még valami: én ott leszek az esti blokádon is – de nem azért, mert egy pillanatra is elhiszem, hogy a kormány le fog mondani ha elég sokan leszünk. Hanem azért, hogy az összes nyavalyás ellenzéki párt, aki azt akarja, hogy rájuk húzzam a nyomorult kis ikszemet meglássa, hogy kurva sokan vagyunk, akiknek a rég betelt pohara most ki is borult a picsába. Ha nem akarják észrevenni, hogy csak úgy lehet leváltani a kormányt ha ezért közösen tesznek, akkor tőlem egy fránya iksz nem sok, annyit sem kapnak. Egyikük sem. Na találkozunk a Hősökön!

Következmények

Ez nem egy facebook poszt, hanem „blog”, ami azért van,mert átgondoltam, kivel, mit és milyen módon szeretnék közölni. Lehet, hogy ennek a blognak, illetve az oldalamnak, ahol megjelenik még nincs akkora elérése, mint a facebook profilomnak volt, de ugyanazoknak az embereknek, akik eddig olvastak erre továbbra is van lehetőségük (remélem élnek is vele). Ráadásul azáltal, hogy (elvileg, talán, hátha) már nem csak a buborékommal kommunikálok, több időm maradt arra,  hogy kicsit igényesebben írjak, mint ahogy posztolni szoktam volt. Na szóval:

Az áprilisi tüntetéshullám óriási energiát adott nagyon sok embernek – engem ez annyira elkapott, hogy magam számára is meglepő módon újra hinni kezdtem abban, hogy le lehet váltani a kormányt 2018-ban, demokratikus úton. Világos, hogy ha ez sikerülne is, ami a kormányváltás után jönne, nem lenne egyszerű feladat: az alkotmányos jogállam visszaállítása csak a magukat demokratikusnak mondó összes párt segítségével lehetséges. Ezek a pártok 4 évvel ezelőtt is pont ezzel a feladattal álltak szemben – lehet, hogy ők ezt nem tudták, de választóik többsége igen.

Az a hangulat, amit az elmúlt napokban Budapest utcáin éreztünk a tömegben visszaadta a hitemet abban, hogy a választásokig hátralévő év alatt igenis össze lehet hozni a demokratikus szavazótábor számára egy valódi alternatívát kínáló ellenzéki szövetséget. Ezt annak ellenére hiszen, hogy az ellenzéki pártok (a parlamentben és azon kívül)  semmiféle jelét nem mutatták, hogy készen állnának a feladatra. Ha nem tudják, hogy egyedül egyiküknek sem sikerülhet elérni azt a célt, ami minden magyar demokrata célja, akkor nyilvánvalóan alkalmatlanok arra, hogy kérviseljék azokat, akik nem akarnak még négy év fideszes ámokfutást. A Fidesz kormány illegitim, mert hatályon kívül helyezte az alkotmányt és egyedül fogadta el a csak saját magának kedvező alaptörvényt, illetve a választási törvényt is. A Fidesz törvényeinek lényege az, hogy az országot akkor is ők kormányozzák, ha ezt kevesebb választó akarja, mint ennek az ellenkezőjét. 433559  azaz négyszáz-harmincháromezer-ötszázötvenkilenc – ennyivel kevesebb szavazatot kapott a Fidesz, mint a főbb ellenzéki pártok. A Jobbikra, az MSZP-re és az LMP-re összesen 60,18%-a érkezett a szavazatoknak, a Fideszre ezzel szemben 39,78%. Mégis a Fidesz kormányoz kétharmaddal. Egy demokrata párt célja nem lehet az, hogy a Fidesz rendszerében váltsa le a Fideszt – ha más bajuk nincs a rendszerrel, mint az, hogy nem ők irányítják, akkor valójában nem demokraták.

Óriási energiát adott, az, hogy alig fél órával annak a nyomorult törvénynek az aláírása után többszázan voltunk a Sándor palota előtt. Óriási erőt adott az is, hogy mielőtt balhé lehetett volna, pár szó elég volt, hogy mindannyian a város felé vegyük az irányt – hogy ne süket falaknak, hanem a magyar demokratáknak kiabáljunk. Sosem fogom elfelejteni, azokat a perceket, amikor a Kossuth térről tízezrek indultak vissza az Oktogonra. Kiabáltam – gondolom, illetve remélem, hogy sokadmagammal, de biztos, hogy torkomszakadtából aznap este – ne a falnak, egy városnak!  Ezt abban a pillanatban többezer ember értette meg. Én annak ellenére szívesebben írok, minthogy ezrekkel kiabáljak a téren, hogy az érzés, amikor a tömeg elindult a körút felé leírhatatlan.

Mégis van egy nyomasztó érzésem is – attól félek, hogy a nagy része annak, ami az utcai politizálás keretei között történik, szerintem – hiába felemelő érzés, gyakran sajnos értelmetlen. Az Oktogonra szervezett flashmob célja az volt, hogy minél többen, minél tovább ott maradjunk, a város  közepén, ahol látják mennyien vagyunk, és hallják a hangunkat. Ehhez képest, amint megérkezett a többezer kitartó tüntető az Oktogonra – ahelyett, hogy a karnyújtásnyira (illetve pár órára) lévő célját megvalósította volna, olyasmibe kezdett, amire a legjobb szó, ha mégoly terhelt is politikailag: a széthúzás. Nem szeretem ezt a szót, mert számomra olyna egyértelmű, hogy minden ember különböző,természertes, hogy senki sem akarja pont ugyanazt. Na de közös céljaink ettől még lehetnek! Nem mi húzunk szét – hanem széthúznak minket. Akik aznap este az Oktogonon azt mondták az egybegyűlteknek, hogy menjenek máshová, vagy nem értették meg a helyzetet, vagy szándékosan akarták a tömeget szétoszlatni, illetve olyan helyekre vinni (Kossuth tér, Lendvay u.), ahol ugyan nincs kitől követelni, de balhéra abszolút van kilátás. Egy városnak kiabálhattuk volna az igazunkat, erre szétszéledtünk, falaknak beszéltünk legyen az rendőrsorfal, vagy funkcióját vesztett középület fala. Akik meg ott maradtak sokkal többször adtak hangot annak, hogy minek tartják a köztársaságinak nevezett jelentéktelen stróman elnököt, mint annak, hogy ki lássa el annak feladatát. Feladat lenne bőven, meg hát nem is az a baj, hogy bajszos, hanem a maradék... A miniszterelnöknek nevezett akarnok takarodását is nagyon sokszor skandálták. Azt,  hogy mi a baj, miért takarodjon Orbán, miért szar a bajszos, és mit akarunk ezek helyett nagyon nehéz úgy artikulálni, ha a futball pályák lelátóinak hangján próbáljuk ezt tenni.

Mi játsz(sz)unk ezen a pályán, nem nézők vagyunk! Nekünk a taktikát kell megbeszélnünk nem a másik csapatot, vagy a bírót szidni. (Elég a futballpályákból és a hozzájuk kapcsolódó hasonlatokból is!)

A lényeg az, hogy ha a tömeg továbbra is az autokrata Fidesztől követeli a demokrácia helyreállítását, épp azoktól kéri a helyre állítását, akik végleg tönkre tették...

Mi, a demokraták egymáshoz, illetve a minket képviselni hivatott pártokhoz kell forduljunk!

Én is, mint oly sokan 4 évvel ezelőtt is ugyanabban láttam a problémát és a megoldást is, mint most : kétharmad nélkül nem lehet szó semmiféle alkotmányos restaurációról, enélkül a Fidesz utáni kormányok egyrészt tehetetlenek lennének, másrészt rájuk rakódna a Fidesz  egypárti, aránytalan választási törvényének illegitimitása. Követelni tehát a demokratáktól és a magukat demokratának valló pártoktól érdemes – se többet se kevesebbet, mint azt, hogy ne legitimálják az Orbán Viktor által Orbán Viktor számára létrehozott igazságtalan rendszert.

A tüntetéseknek abba az irányba kell folytatódniuk, amely minden demokrata számára adott kell, hogy legyen – ez az egyetlen cél, amiben a magam részéről biztos vagyok, hogy legitim, és valóban mindazok célja kell, hogy legyen, akik azt akarják, hogy a 2018-as választásokat ne a Fidesz nyerje – az ellenzéki együttműködés annak érdekében, hogy kikényszerítsük az arányos, legitim választási rendszert.

Négy éve is ez volt a helyzet, az ellenzék mégis képtelen volt belátni, hogy csak így lehet leváltani ezt a kormányt. A jobboldali demokraták nélkül, a szocialista, liberális, zöld, satöbbi demokratáknak nem volt és persze most sem lesz esélyük. Nem kell közös lista sem, csupán egyetlen legitim, közös cél kell, mint 1989-ben is, hogy az akkori pártállamot többpártrendszer váltsa fel – ez a képviseleti demokrácia minimuma: az arányos választási rendszer.

A Szabadság téri dzsembori hangulatú tüntetés nem váltott ki belőlem (se) nagy érzelmeket. Nem volt spontán, mint az Oktogonon többször is kialakult bulik, de annak akart látszani – ez pont olyan erőltetett, mint a dzsembori szó használata, amiért ezúton is elnézést kérek, viszont szerencsére ez mindegy is.

Ami nagyon nem mindegy, az az, hogy nagyon sokan voltak ott is. Sokan, például én is, leginkább azért, hogy meghallgassák mit mondanak Gulyás Mártonék. Előrebocsátom, hogy én alapvetően elítélem azt az eszközt, amivel Gulyás megszerezte a lehetőséget, hogy ezrekhez szónokolhasson. Ezt egyáltalán nem azért mondom, mert  pont azon a flessmobon tartóztattatta le magát, amit én „szerveztem”. A legkevésbé sem irigykedem rá, mert én pont aznap este jöttem rá, hogy én nem szeretnék politikai aktivista lenni, Marci viszont már jó ideje az és általában nem is csinálja rosszul, sőt.

Igaz, hogy amíg én a Sándor palota előtt arról beszéltem, az akkor még alig párszáz jelenlévőnek, hogy az épület üres és jelentéktelen, mint az elnök maga – addig Marci festéket vásárolt. Azt az épületet akarta megdobni, amiről később ő maga mondta azt a Szabadságtéren, hogy nem középület, hanem fideszes épület és ezért lehet megdobálni. Szerintem ez az állítás alapvetően hibás, még akkor is, ha a Fidesz valóban saját céljaira használja a középületeket és az intézményeket, amelyeknek helyet adnak.

Viszont hálistennek több okom is van, hogy ne magyarázzam el, hol a hiba! Először is: Gulyás arra használta nagyszerű helyzetfelismeréssel a pozíciót, amit megszerzett, hogy meghirdessen egy mozgalmat, ami pontosan azt célt szolgálja, amiért én ezt a hosszúra nyúlt irkát firkálom. Másrészt az mindenkinek nyilvánvaló, hogy nincs annyi festék a boltokban, hogy az elnök, aki ott se volt észhez térjen. A gazdája sem fog észhez térni – nem azért mert bolond, ellenkezőleg! Ami ellen a demokraták tiltakoznak az Orbán politikájának a lényege – amit ő illiberális demokráciának nevez, azt jobb helyeken önkényuralomnak hívják. Egy demokráciában elképzelhető, hogy szimbolikus akciókkal, mint például egy középület festékkel való megdobálása el lehet érni valamit, csakhogy Magyarország pillanatnyilag nem igazán nevezhető demokráciának, tehát aki festéket dobál ne számítson sok jóra, hacsak nem egy „baráti” beszélgetésre pár csecsennel.

A mozgalom, ami létrejött nem spanyolviasz, hanem rendes magyar! Schilling Árpádtól Haraszti Miklósig sok mindenki sokféle fórumon beszél arról, hogy mi az közös minimum, amelyben egyet kell, hogy értsen minden magát demokratának nevező magyar állampolgár, illetve következésképpen az őket képviselni hivatott pártok is: arányos, legitim választási rendszer vagy bojkott. A Közös Ország Mozgalom ezt a célt fogalmazta meg, mégpedig hathatósan: pár nap alatt több száz ember csatlakozott. Ezért én a továbbiakban a politikai tevékenységre fordított energiámat igyekszem a lehető legnagyobb mértékben a mozgalom szolgálatába állítani. Meggyőződésem, hogy sikerülhet, a cél elérhető, ráadásul muszáj elérni.

Máskülönben a Fidesz győz megint, annak ellenére, hogy a választók abszolút többsége nem rájuk szavaz hanem valaki másra. Aki ellenzéki, az nem szeretne ebből még 4 évet és erről nem hiszem. hogy érdemes volna újabb 4 évre meddő vitát nyitnunk. 4 év múlva is pont ugyanezt fogja diktálni a józan ész, és az egyszerű választási matematika.
Ha nem érünk célt és nem csak a kormány, de az ellenzéki pártok sem fogadják el a követelést, akkor egyikük sem érdemli meg a szavazatunkat. Az enyémet biztos, hogy nem. Őszintén szólva ezutóbbi opcióra régebb óta készülök. Per pillanat igazán hiszek benne, hogy ha elég sok választó megérti, hogy mi az érdeke, akkor a pártok ennek az érdeknek a kiszolgálására fognak törekedni. Ha csalódnom kellene, visszatérhetek a kiáltvány fogalmazásához, amiből vázlatos részletet olvashat, aki idáig olvasott (vagy görgetett)

Minden demokráciában, de még a magukat demokratikusnak hazudó autokráciákban is egy X kerül a szavazólapra, még akkor is, ha a szavazás nem tiszta. Gazdag vagy szegény, minden választó csak egy X.

Aki a képviseleti demokrácia minimális célját nem teszi magáévá nincs joga magát demokratának nevezni, nem érdemli meg a szavazatomat, mert azzal az autokrata hatalmat legitimálja.

Ha bojkottra kerül a sor, a szavazólapot teljes terjedelmében beikszelem! Gondoskodom arról, hogy minél több ember szembesüljön azzal, hogy hány ikszre számíthatna egy valódi demokratikus értékrendet képviselő erő efféle X-ek helyett!

A  bojkottált választások eredményét  nem fogadhatom el, kiállok és minden magyar demokratát felszólítok, hogy álljon ki azért, hogy egy illegitim választás eredményét se Magyarország, se hazánk barátai, illetve szövetségesei ne fogadják el!