Ez nem egy helyszíni riport a tegnapi tünetésről, hanem afféle elemzés – politikai, semmiképp sem virológiai, hisz annak semmi értelme – elsősorban nem a koronavírusról szól a belgrádi káosz. Helyszíni riport azért sem lehet, mert a spontán kialakult, többezres tüntetésen nem lehettünk ott. Skizofrén helyzet – arról győzködni videós újságíróként a független színházi rendező feleségemet, hogy mi most nem mehetünk a tömegbe. Hiába éreztük mindketten, hogy ott lenne a helyünk de ő 8 hónapos terhes én pedig külföldiként nem most próbálnám ki működik-e ilyenkor az egészségügyi egyezmény Szerbia és Magyarország között, ha netán megfertőződnék, vagy megsérülnék a tömegben. Mindkettőre igen nagy volt az esély tegnap éjjel, így végül úgy ítéltük meg, hogy nélkülünk is elegen lesznek a Szkupstina előtt és ez különben is kezdet, nem vég – lesz még alkalmunk bőven, hogy tüntessünk a Vučić-rendszer ellen. Mert erről volt szó tegnap, ez nem is lehet vitás, aki a járványügyi intézkedések elleni tiltakozásról beszél – a fáról beszél az erdő helyett.
Belgrád központjában lakunk, egész éjszaka hallottuk a tüntetés zajait az ablakból, miközben mindketten a telefonunkon követtük az eseményeket – a filmre, amit elkezdtünk figyelemelterelésként nézni, egyre kevésbé tudtunk figyelni. Hajnali 3 volt, mire elcsendesedett minden. Addigra már vége volt az N1 és a Nova.rs közvetítéseinek is a demonstrációról és a Jackie Chan filmnek is, amit a szerb állami tévé, az RTS játszott, miközben az (állami) tévé épülete előtt nagy tömeg blokkolta a forgalmat és a környező utcákat könnygáz felhő lengte be.
Forgatni nem mentem ki, de aludni sem tudtam volna, így inkább megnéztem mit ír a külföldi sajtó. Reuters hír már volt, nem is rövid, a politikai háttérről is van szó, meg a járványügyi helyzetről. A tüntetésről idézik a NDMBGD (Nem hagyjuk Belgrádot kb.) ellenzéki szervezet szóvivőjét stb... Azóta írt a helyzetről a Guardian, de ezt már csak reggel olvasom. Kábé egyidőben azzal, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Janez Janša szlovén kollegával és éppen Vucic elnökkel kiegészülve osztja az észt egy Europe Uncensored nevű online konferencián. A szlovén versenyző e-terű tevékenységéről nem tudok eleget, ahhoz, hogy megállapítsam az ő részéről is olyan pofátlanul cinikus-e ilyen nevű rendezvényen részt venni, mint OV és AV részéről, de ez most nem lényeges. Az érdekel mit írnak a független magyar sajtóban arról, mi megy a szomszédban – itt.
Tudom, hogy az Index veszélyben van, és nem őket akarom bántani de ha még nincs veszve minden futhatta volna többre is egy olyan cikknél, amelyben megemlíteni sem sikerült a tüntetés egyéb körülményeit, csak szűkszavúan beszámolni arról, hogy a járványellenes intézkedések ellen tiltakoznak pár ezren, meg hogy erről mit mondott Vucic és a szolgái. A 444 "cikke" már csak pár száz tiltakozót említ, akiket cinikus hangvételben sikerül gyakorlatilag lehülyézni is, mégpedig úgy, hogy a cikk írója közben még véletlenül se hozza szóba, hogy alig több, mint két héttel ezelőtt a tüntetés előtt választásokat tartottak Szerbiában. Pedig írtak róla annak idején, arra a cikkre még akkor is hivatkozhattak volna, ha abban sem sikerült megszólaltani egy árva ellenzéki szereplőt sem.
Egyáltalán nem a magyar sajtó kritizálása a célja ennek az írásnak, de nem hagyhatom szó nélkül, hogy a magyar kollegák mi mindent hagytak szó nélkül. Közben elolvastam a hvg és a 24.hu cikkét is, ezeket be sem linkelem, ugyanaz az a jó büdös bullshit. Zavargások, rohamrendőrök, Vucic, Covid19, viszlát – MTI. Itt hirtelen minden világossá válik – nem arról van szó, hogy a magyar kollegák ennyire felületesen látnák a helyzetet, hanem ennyire futotta ilyen rövid időn belül – semennyire. Nincs arra pénz, hogy valakit leküldjenek Belgrádba, vagy rendes hírügynökségtől vegyék meg a hírt, az MTI féligaz blablája viszont ingyen van.
Ez az írás azoknak szól, akiket annál esetleg több is érdekel, annál, amit Orbán Viktor hírügynökségétől megtudhatnak arról, hogy mi történik a 750 milliárd forintból épülő-szépülő Budapest-Belgrád vasútvonal déli végén. A vasút most nem lényeg – nem is üzemel, kész sincs, meg a határt is úgyis mindjárt lezárják megint. Ami elég nagy baj, mert úgy sokkal nehezebb rajta átjutni. Ha meg nem zárják le az is elég nagy baj, tekintve, hogy Magyarország már tele van „Itthon biztonságos” plakátokkal, Szerbia meg új koronavírusos fertőzöttekkel...
Elég nagy volt a tömeg, ahhoz képest, hogy a tegnapi tüntetés csak a kezdete, nem a végkifejlete valaminek. Ahhoz képest pláne nagy volt, hogy mától megint tilos 5 embernél többnek találkozni. A vírus miatt, ugye. A miatt a vírus miatt, amelyet először Vucic elnök és „krízis stábja” kiröhögtek (ld. 28 műsodpercnél) és az emberiség történelmének legviccesebb vírusának nevezték. Majd röviddel ezután válsághelyzetet hirdettek – alkotmányellenesen. A szerb alkotmány elég világosan fogalmaz a tekintetben, mikor és hogyan lehet rendkívüli állapotot bevezetni, ahogy az is világos, hogy a szerb alkotmánybíróság miért nem talált annak ellenére sem semmi kivetnivalót abban, ahogy Szerbia a rendkívüli állapotot bevezetette, hogy ez egyálalán nem felelt meg az alkotmány által meghatározott feltételeknek. Ha van olyan magyar olvasó, akinek ezt tényleg el kell magyarázni – azért, mert alkotmánybíróság az SNS irányítása alatt áll. Az SNS a kormánypárt. Az SNS pedig pontosan annyira Vucic, mint amennyire a Fidesz Orbán Viktor – nagyon.
Nem csak ebben a tekintetben hasonlít a szerbiai politikai helyzet a magyarhoz – a sajtó hasonló mértékben áll az uralkodó párt kontrollja alatt, mint Magyarországon, csak itt nincs szükség KESMA-ra, hogy a kormánypárti nyomtatványok apró különbséggel, vagy semmilyennel ugyanazokat a propaganda anyagokat közöljék, legyen szó helyi, vidéki lapról, vagy fővárosi bulvárújságról, itt elég a helyi SNS kádertől való rettegés, máris szép uniform az összes címlap. Erről itt írtam bővebben, most nincs idő részletezni, mert „a Covid19 következtében kialakult új helyzet-”ről kell írni.
Új helyzet – így hívják Szerbia szerte Március óta, mióta nem röhög már rajta senki. Van, hogy hozzáteszik a Covid19-es részt, van, hogy csak simán új. Novonastala situacija – újonnan létrejött helyzet. Mintha csak semmi köze nem lett volna és nem is lehetne a helyzet kialakulásához, hogy milyen döntéseket hozott ezügyben a hatalom. Az hatalom, amelyik a röhögés abbamaradtával gépfegyveres katonákat vezényelt az utcára (vajh a fertőzés vagy esetleg a fertőzöttek ellen kellett-e a puska?). Amely helikopterekkel körözött naponta többször a fejünk felett (a napi kijárási tilalom kezdetét jelezve) újabban meg hadihajókkal a Száván. Az a hatalom nevezi most megint új helyzetnek a járványt, amelyik a legszigorúbb korlátozások után, gyakorlatilag átmenet nélkül hirdette azt, hogy minden rendben van. Mikor a járvány súlytotta Európa legnagyobb futballderbijét kellett engedélyezni minden rendben volt – kit érdekel, hogy azóta a Crvena Zvezda fél csapata elkapta a vírust, nemhogy a huszonikszezer szurkoló közül egyik-másik? Novak Djokovićról nem is beszélve, meg a további párszáz neves-névtelen fertőzöttről, akik akkor kapták el a fertőzést, amikor a hatalom szerint éppen minden a legnagyobb rendben volt. Ahhoz legalábbis elég nagy rendben, hogy országos választást tartsanak, annak ellenére, hogy az összes nagyobb ellenzéki párt annak elhalasztását követelje. A vírus veszély miatt – másodsorban. Elsősorban ugyanis az ellenzék a sajtó és a választások szabadságát szabta feltételéül annak, hogy részt vegyen a választásokon. Ennek a követelésüknek a tavalyi év során számtalan kisebb-nagyobb, időnként tömeges, és egészen a járvány kirobbanásáig rendszeres tüntetéseken adtak hangot az ellenzéki pártok.
Abban nincs semmi meglepő, hogy a követelések visszhangja csak hatalmi gúnyban merült ki, abban viszont igen, hogy a bojkott ígéretét az ellenzék beváltotta. A járványhelyzet tulajdonképpen csak segítségére volt az egyébként katasztrofális állapotú ellenzéknek, mert arra is elég volt hivatkozni, a nélkül, hogy a bonyolultabb témákat érintenék, melyekben nem túl nagy köztük az egyetértés.
A szerb ellenzék is hasonlít a magyarhoz, nem csak a kormány – hitelüket vesztett, bukott politikusok (Tadić, Đilas) egyfelől, marginális széljobb felől középre sasszézó figurák (Obradović) másfelől. A szerb választók viszont tudják azt, amire végül is most már ezek a pártok is rájöttek – Vučić rendszere csak akkor dönthető meg, ha mindenki együttműködik. Az egymást gyűlölő ellenzéki pártok és az őket gyűlölő ellenzéki szavazók egyaránt – mert a kormányt, jobban mondva annak gazdáját, Aleksandar Vučićot mindenkinél jobban utálják. Az együttműködés fontos eleme volt, hogy a választásoknak nevezett színjátékban ne vegyenek részt se ellenzéki pártok se ellenzéki választók.
Hiába kozmetikázta a hatalom minden erejét bevetve az eredményt, a részvétel 50% alatt maradt. Többen voltak akik otthon maradtak. Ki azért mert ez volt a felelős politikai (és persze egészségügyi) döntés. Ki azért mert sosem szavaz. Világos, hogy az ellenzéknek azt kell mondania, hogy ők nyertek. Azzal kampányoltak maradjanak otthon a választók, mert nincs valódi választás, ami van azon meg veszélyes részt venni. Hogy az ellenzék amúgy mit mond, nehéz kivenni, nincs pénzük arra (főleg így, hogy lemondtak parlamenti pozícióikról) hogy a kormány által keltett dezinformációs hangzavaron keresztül eljuttassák az emberekhez a mondandójukat.
A kormány a választás adatait éppúgy hamisította, ahogy a járványügyi adatokat kezeli – kénye-kedve szerint. Szabácson (Šabac) és Kragujevacban a választási bizottság megismételt szavazást rendelt el a rengeteg visszaélés miatt. Az SNS panasszal élt – egyelőre nincs új választás. Persze semmin sem változtatna, az SNS és csatlós pártjai (az SPS – Milošević egykori pártja és Aleksandar Šapić vizilabdázó jelentéktelen törpe-pártja) természetesen taroltak. Szabácson is, persze, pedig az ellenzéki város - mondta is Vučić, hogy ott is nyertek, ahol eddig sosem. Mily meglepő, pedig nem is volt ellenfél.
Érdekes, hogy ezúttal az EBESZ rá se bagózott a szerb választásokra, hiába az ellenzéki bojkott, hiába szavaztak tömegével halottak, hiába kényszerítettek szavazásra ezreket, akiknek a munkája az uralkodó párt kénye-kedvétől függ. Hiába járták az SNS aktivistái illegális listákkal ( á la Kubatović) a novibeogradi lakótelepet. Hogy mi szüksége Vučićra az EU-nak nem lehet témája ennek a cikknek, nincs erre most idő sem, illetve az sem teljesen igaz, hogy egész Európa szó nélkül hagyta volna az égbekiáltó csalást. De ahogy én nem érek rá, ezt az újabb szálat kibontani (mert épp most hallom a hírt, ma délután hatkor megint tüntetés van és erre már kimegyünk, csak még valami szkafandert kell szerezni, ami Covid19 és könnygáz ellen is jó....) úgy nem ér rá az európai közösség, de még a szomszédság sem, hogy azzal foglalkozzon, mi is az valójában, amiért tegnap lángba borult, ha nem is egész Belgrád, de az a pár rendőrautó.
A tegnapi tüntetés erőszakos volt. Milošević hatalmát sem az erőszakmentes tüntetések döntötték meg. Akkor sem a változást akaró tömeg tört be a parlamentbe és tegnap sem - hanem valakik, akik ezzel a betöréssel a lényegről vonták el a figyelmet. Erről most még se info, se idő nincs kibontani - akit érdekel a helyzet kövesse ezt a blogot vagy más felületeket, ahol publikálok majd. Fogok szólni.
Nem vége ez az írásnak, hanem a kezdete, pedig a járvány óta nem írtam egy sort se, hiába akartam – de e kezdet végéül annyit szeretnék leszögezni: nem a kijárási tilalom ellen tüntet ez a város. Hanem a hatalom ellen, amelynek hazug és felelőtlen politikája odavezetett, hogy senki nem hiszi el nekik egy percre sem, hogy bármit is azért tennének, mert fontos nekik Szerbia lakosságának egészségügyi állapota. Ha ez érdekelte volna őket nem tartanak választást. Nem felhőkarcolókat építtetnének Belgrádban, hanem kórházakat, esetleg szociális bérlakásokat, ahol aztán az is izolálódhat szépen (hessteg staythefuckhome) akinek nincs hol laknia. Belgrádban a negyven százalékot sem érte el a részvétel a választásokon, Belgrádban Vučić hatalma illegitimebb, mint valaha. Ezért kell neki most a kijárási tilalom és ezért nem fogják ezt elfogadni a belgrádiak sem.
Bepakolom a kamerát, pár arcmaszkot, hogy tudjak adni azoknak is akik körülöttem vannak. Az ablakból már hallom a morajt. Valami lesz. *Gotov je.
Belgrád 07.08.2020
