Mikor először mondtam hogy kibaszott G',

Nem volt senki aki értett haver, hogy mi a faszt akarok

És mi a faszt vakerok és volt olyan fasz akit sértett

Az hogy mondom az igazat és nem érdekel

Mi a fasz amit érek el ezzel a kibaszott rappel

Úgy játszom mint egy kibaszott nepper

Én eladom neked, jó ha megveszed

De azt is leszarom hogyha nem ezt teszed

Mert csak én, én vagyok az akinek játszom

(Ganxsta  Zolee és a Kartell – Rossz vér)

Ciki – mint ez a szó a kétezertízes évek végén, vagy ún. értelmiségi körökben Ganxsta akármikor – de azon gondolkoztam, hogy  kezdjem a cikket. A cikket még el sem kezdve, a parafrázist tovább parázva felhívnám a figyelmet az idézet tökéletes ide- és helyénvalóságára, ami még akkor is legitimálja, hogy ott fityeg a cikk elején, ha bevallom, hogy az után ficcentettem oda, hogy megírtam  az első mondatot, majd az elé ezt a  dőltbetűs részt és utána tértem vissza annak taglalására, hogy miről is akarnék majd írni. Csak hát, (nekem, illetve lehet, hogy csak nekem) fontos ez, legalábbis nem érdektelen, hiszen tudva levő, hogy senki semmit nem olvas már végig, de még egy egyperces videó is hosszúnak számít a mai legörgetős médiafogyasztás világában – az egyperces novelláról már ne is beszéljünk, ill. azt is hagyjuk, hogy a görgetés is passzé már egy kicsit, manapság leginkább a hüvelykujjával söpri tovább az infót a világ dolgai iránt érdeklődést színlelő delikvens. Én amúgy is politizálni akartam, így téve fölöslegessé a cikk kezdetén való agyalást, hiszen a célközönség, a tömeg, akire (amire?) appellálnék én is, meg ugye a politikusok is agyfaszt kapnak a politikától.

Magyar politikáról szóló írás márpedig csak egyféleképpen kezdődhet – de én úgy döntöttem, hogy azt a nevet ma nem írom le. A Magyarországot túszul ejtő maffia vezérét, az antagonista világtrollt egyszerűen legecizni sem érdemes, mert ez egyrészt rendkívül primitív és félrevisz, másrészt meg ugye, egykori underboss-sza S. Lajos akkortájt dobta le a G-bombát, mikor elkezdett sugárzásmérővel mászkálni, attól félve, hogy a Don immár volt szobatársai és üzletfelei likvidálását is orosz módszerekkel intézi. Hiába nagy a kísértés, hogy elintézzük egy kibaszott ’G-vel, ez sajnos kevés, ahogy az ellenzék programja is, amit meg anno a Kretén magazinban fejtett ki Sör Kálmán.

Takarodás.

Be kell vallanom, hogy jó érzés egy teljes bekezdést szentelni ennek a szép szónak, de a szép szóra sajnos nem hallgat a Nem Kedves Vezető. Ezt sikerült kitalálni - én sajnos nem vagyok olyan koncíz, mint Sör Kálmán, aki egy-egy szóval és egy jól irányzott rúgással is el tudta intézni életének neki nem tetsző szereplőit. Illetve dinamittal robbantotta őket darabokra, csak hát ő egy képregényhős volt én meg sajnos igazi vagyok. A Nem Kedves Vezető – lehet rövidíteni is ha kell az legalább divatos: NKV – ha nem is túl eredeti de legalább találó: Észak Koreában legalább azt hazudják,  hogy a vezető kedves. Magyaroraszágon erre semmi szükség, noha a múlt század végén, a messzi 1998-ban tényleg létezett egy ilyen mítosz, hogy szemben például a ronda öreg, komcsi, pufajkás-nyakmerevítős Hornnal, az akkor még valóban FI – már akkor is csak kényszerből, ideiglenesen és látszólag DE – SZ. vezére jófej és szexi. Még olyankor is szexi, amikor öregnénik csókolgatják a kezét, illetve olyankor igazán. Azóta a néni meghalt, V. pedig rájött, hogy az ő keze mégsem  csókolgattatásra, hanem koki és saller osztásra teremtetett. A történelem ura, akitől ezt a szuperhatalmat kapta, azt is megsúgta V-nek, hogy a jövőben célravezetőbb lesz bonyolult, nehezen értelmezhető öregnénis-kézcsókos-áldemokratikus módszerek helyett egyszerű, öregbácsis-migráncsos-álfasiszta módszerekkel operálni (azért ál- a NKV fasizmusa, mert a fasiszták legalább hittek valamiben). A kedvesség abban a pillanatban vált fölöslegessé, ahogy az első kétharmados felhatalmazást az ország kormányzására, a hazugság és az azon alapuló lopászat intézményesítésére használta fel az ember, aki sohasem hazudott.

Szép lassan a tárgyra is rátérhetek, bár ez mindegy, hisz jóelőre exkuzáltam magam, továbbá ez az én blogom, amit csak az olvas, akinek nincs jobb dolga. Szóval: úgy emlékszem a Nem Kedves Vezető a minap ismételten kinyilvánította, hogy micsoda ellenzéki média túlsúly van, illetve a hogy  a magyar sajtótermékek kétharmada kormánykritikus. Akartam hivatkozni, de nem találom, meg hát a posztfaktuális média világában mindegy is. Igazából a szó is erről lesz itt mindjárt. Csak az  még elmondanám, hogy noha NKV hazudni akart, ezúttal annyira igazat mondott, hogy majdnem azért szakadt rá a plafon (de kár lett volna a karmelita kolostorért – hát nem elég annak, hogy szerzetesek helyett egy maffia költözött beléje?). A sajtó ugyanis valóban kormánykritikus, mert kormánypárti sajtó nincs és nem is létezhet, hiszen az nem sajtó. Erről írtak nálam okosabbak, szebben, jobban, tessék megkeresni, én ma link leszek hiperlinkelni. Mire idáig jutottam órák teltek el és annyi szöveg gyűlt össze a mondandóm előtt, hogy félő akkor sem olvasná végig senki türelemmel, ha lenne olvasótábora ennek a blognak. Mellébeszéltem? Lehet, de elrejtettem benne a lényeget és nekem ez fontos volt, márpedig ez az internetnek az a sarka, ahol az van, amit én írok. Coki.  

Különben pedig arról lett volna szó, hogy amíg mi baloldaliak és/vagy liberálisok, írás- és/vagy olvasástudók tépjük a szánkat, filozofálunk, fogalmazunk, vitatkozunk, addig az ellenség aszondja sorosmigráncs. Már azzal sem fárasztja magát, hogy kiképezzen egy ragyás trollt, afféle összetett szavak helyes kiejtésére, hogy rezsicsökkentés. Ráadásul az még szólt valamiről, azóta is rajta van a számlákon szép narancssárgával, hogy mennyi lenne, ha Gyurcsány nem kúrta volna el. Azóta az van, hogy meg is emelhetnék és ha beszóttá’, akkor Soros bazdmeg.

Na.

De.

Mihez lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Van ugye az, hogy egy bizonyos szint fölött egy bizonyos szint alá nemá’. Ez a maga nemében nagyon helyes, de a szomorú helyzet az, hogy  az NKV szavazóbázisát ma már gyakorlatilag cakkumpakk azok teszik ki, akiknek vagy azért nincs választása, mert benne vannak a bűnszervezetben, vagy  azért, mert évtizedes agymosókúrával gondoskodott róla a hatalom, hogy éppen ők maradjanak az alatt a  bizonyos szint alatt. Ők, akiknek a NKV ténykedése de facto a legtöbbet árt. A szegény, nyomorban, tájékozatlanságban, rettegésben tartott választók tömege, akiknek senki nem kínál alternatívát.

Pedig kurva egyszerű lenne. Az ellenzék annyira töketlen ( ebből a szóból hiányzik az él,  de hol vagyunk attól, hogy ez legyen a probléma) hogy a NKV elkerülhetetlen, ám végletekig elodázható bukásához vezető első lépést maga az NKV tette meg, a rabszolgatörvény bevezetésével. Emberemlékezet óta először húzott olyat a kormány, amit egy csapat megélhetési balfasz is képes úgy kommunikálni, ahogy kell. Illetve, ahogy lehet. Fékek és ellesúlyok? Alkotmány?Sajtószabadság? SOROS! Különbíróság, ahol a kormány (NKV) által jelölt „bírák” döntik el, hogy nekik van-e igazuk vagy neked? 1 trillió migráns aki elveszi a munkádat és nem dolgozik, csak megerőszakolja anyádat, és még csak egy vak komondora sincs, hogy megbotoljon benne a sötétben.

Lehetne értekezni arról, hogy a negative press ellen fölösleges érvekkel próbálkozni, de éppen arról van szó, hogy értekezéssel nem megyünk semmire. A soros migráncsozásra igenis a rabszolgázás a válasz. Mert a soros terv hazugság, a migráció pedig abból a szempontból probléma csak Magyarországon, hogy idejönni senki nem akar, menni viszont annál többen, főleg ha értenek is valamihez.

Türelem kellett ezt elolvasni azt hiszem. Megírni is, ha ez bárkit megnyugtat. Hát még ahhoz mennyi kell, hogy  általános sztrájkról való kamuzás helyett egy valódi szakszervezetek nélküli országban (tisztelet a kivételnek, csak nem sokra megy vele) kibírjuk azt a pár évet, ami ahhoz kell, hogy eljöjjön fentebb idézett tabula rasa: a takarodás.  

A kormány, élén a Nem Kedves Vezető mindent megtesz, hogy elzavarja már végre a picsába az első jelentkező, akinek valóban ez a célja. Nem kell semmi más hozzá csak egy-két világos üzenet. Mi a faszt akarok és mi a faszt vakerok? Ezt el kell dönteni skacok. Ehhez a döntéshez pedig szükséges belátni, hogy  ahhoz, hogy bármit is akarhassunk először is be kell ki kell lábalni a fosból. Ahhoz nem a lakkcipő az ideális, hanem a gumicsizma. Ha kint vagyunk majd keresünk cipőboltot. Hogy ott és másutt se basszanak át, ahhoz meg szakszervezet kell. Arról nem ártana komolyabban írni. Majd hátha sort kerítek rá.Ha az megvan jöhetnek az alapjogok, a transzparens, ellenőrizhető és számonkérhető állam... de hol van az még? Ide azzal a gumicsizmával!

Aztán jöhet a világbéke: