Az ember a nászútján nem követi a híreket, nem  foglalkozik terrortámadásokkal, diplomáciai szarviharokkal, igyekszik nem is gondolni a trampolás világpolitikát megrengető zajára, ha lehet saját környezetét közvetlenebbül érintő diktátorcsicskáknak s csicska  diktátoroknak igyekszik még  a nevét sem  kimondani. Persze  manapság a külföldön tartózkodó ember, ha urambocsá' magyar is ráadásul, kénytelen kelletlen meg kell, hogy magyarázza,  hogy  mégis mi a franc történik az országában.

Az én esetemben a helyzet annyiban bonyolódik, hogy a nászútról hazatérvén nem Magyarország felé vettem az irányt, hanem a feleségem (külföldön való magyarázkodás szempontjából nem sokkal szerencsésebb) országa -- Szerbia felé. Én most már itt is (és egyébként még egy pár csodás városában a vén geci kontinensnek) itthon vagyok és ez nagyszerű érzés, annak ellenére, hogy a tetszés szerinti vendéglátóipari egységtől és/vagy természeti csodától való eltávolodás esetén kevés dologról mondható el Szerbiában, hogy nagyszerű.

A bevezetőt kénytelen voltam nem megspórolni, mert sokat elmond a lelkiállapotról és a némileg speciális helyzetről, amelyben akkor találtattam, amikor egyetlen kedves húgom az írta egy lényegre törő üzenetben  a messzindzsörön: (ill. lényegre törve, sok üzenetben, ahogy ez ma szokás, ha csetel az ember)

miki

el tudod magyaráznimi történik szerbiában

ez az Ana Brnabic

Szia -- mondom én, mire Margit azt mondja -- ezt most nem a nép, hanem a vucic nevezte ki?

Szia -- teszi még  hozzá mielőtt rájövök, hogy miről beszél és elárasztom szintén több darabban elküldött, kevésbe lényegre  törő, de  sok mindent megmagyarázó üzeneteim garmadával.

Tegnap jöttem haza

Szóval azt sem tudom, hogy mi van

Kinevezte miniszterelnöknek a díszleszbikus miniszterét?

Bocs a kifejezésért de ez a helyzet

Na de ez nem egy cset, úgyhogy innentől nem tartom meg a formátumot, ami valójában amúgy idegesítő és nem tudom miért csinálom én se meg mások. Viszont igyekszem mindent azokkal a szavakkal és azzal a lendülettel elmagyarázni, amivel a húgomnak, mert már megint ő volt a katalizátor, hogy írni  kezdjek és az a múltkor is jól sikerült. Ha már megint (gondolom) akaratán kívül kvázi vele kezdődik a cikk, azért hozzáteszem, hogy a Margitot ez azért is érdekli jobban, mint amennyire a szerb belpolitika sötét bugyraiból felbukkanó nehezen értelmezhető infomorzsák szokták, mert a Margit csak úgy, mint Ana Brnabic -- a lányokat szereti. Ennél persze sokkal többről van szó -- a Margit nem csak a saját, hanem más emberek ügyéért is szokott harcolni, néha a gitárjával, néha más eszközökkel, kiváltképp, ha azok az emberek hátrányos helyzetben vannak, valamiért, amiről abszolút nem tehetnek. Ráadásul a húgom és ebben a formában egy bő  hete részt vett a fergeteges szerbiai lagzimon, így szerezvén friss,megtévesztően csodálatos benyomást arról, hogy micsoda egy hely(zet) ez.

Szóval.

Azért díszleszbikus Ana Brnabić, mert az ő jelenléte a szerb kormányban, mint közigazgatási és helyi önkormányzati miniszter kb. azt a célt szolgálja, mint annó Deutsch Tamásé  a Fideszben -- ne lehessen még véletlenül se leantiszemitázni, pardon jelen esetben lehomofóbozni őket. Vannak nekünk zsidó, leszbi (de persze cigány, református és biciklista) minisztereink is -- senki ne  merjen beszólni! Ettől még  persze a Pride Belgrádban egyelőre nem elképzelhető tankok nélkül.

E helyütt muszáj megjegyeznem csak úgy bétéwé, hogy ilyen formában teljesen értelmetlennek tartom az LGBT közösség jogaiért technozenére táncolva vonulást (helyenként megállást, kiváló, értelmes beszédek elmondását, majd a sunnyogva hazamenést át a lovasrendőrökkel, páncélozott járművekkel, zsandárok sokaságával tarkított, megbénult városon) büszkeség menetének nevezni. Ott voltam, fényképeztem, néha jó volt,  de végig szégyelltem magam. Persze én szégyellhetem is -- heteró vagyok egy olyan világban, ahol előfordulhat, hogy embereket koncentrációs táborba zárnak a szexuális irányultságuk miatt. Én erről persze nem tehetek, de az ilyesmit általában heteroszekszuális elmebetegek csinálják nem heteroszekszuális ám minden egyéb tekintetben normális emberekkel. Szégyellni  nekem természetesen nem a heteróság miatt kell magam, hanem azért mert, néhány cikk, vagy esetleg fénykép, mozgókép elkészítése kivételével semmit nem tettem az ellen, hogy a (szülő)hazám például tök jó spanságban van a csecsenekkel és a gazdájukkal is -- na de erről a bandáról majd a végén. Előbb még menjünk végig a magyarázaton, amit a húgomnak adtam.

Akit érdekel a szitu, de még annyira sem ismerős a szerb politikában, hogy ezeket tudná az most kezdejen  igazán  figyelmesen  olvasni.

Na jó. Akkor nézd meg mit mondott Vučić még Milosević minisztereként (vagy mi a franc volt akkor, Šešelj vajda kifutófiúja  pl.) arról, hogy hány bosnyákot is kell megölni minden megölt szerbért. Nem emlékszem, hogy százszoros vagy ezerszeres a kvóta. (Azóta megnéztem, pászázszoros). Na ez a csávó most a stabilitás garanciája a Balkánon. Elsők közt gratulált neki a viktorkát le diktátorkázó Junker fater, meg a Mogherini néni, aki persze nem mérvadó, na de mégis milyen pozícióból gratulál, milyen pozícióba??! Az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, ha valaki nem tudná (tök lényegtelen, tényleg, nem szégyen, én is most néztem meg, hogy igazából mi a neve az üres pozíciónak mely mindenfajta fajsúlyt nélkülöz) annak a fickónak a vállát lapogatta meg teljes mértékben illegitim elnökké választásának alkalmából,  aki itt Radovan Karađić-tyal meg az azóta (teljes mértékben illegitim elnökké választásának alkalmából) éppen általa gyak. megpuccsolt (puccs meggyakott) Tomislav Nikolić-tyal smúzol a hegyen ahonnan a fiúk éppen szarrá lövik Szarajevót.

A stabilitás garanciája duma olyan sokszor bejött már a Nyugatnak (a Keletnek is de most nem erről van szó) Milosević is az volt, ugye. Gheddafi, Mubarak, Assad, Saddam, Dömdödöm - bárki megfelel helytartónak, amíg úgy táncol ahogy fütyülnek neki. Hogy ezek az (egyébként kivétel nélkül szigorúan heteró hímnemű) úriemberek a tánc közben kibe rúgnak bele az zenét (vagy tán csak a nagykaliberű hangszereket?) szolgáltató nagyurakat sosem érdekelte. Bocsánat a digresszió(k)ért, javíthatatlan rossz szokásom (mint a nagyhatalmaknak a másodrendű autokraták és ellenségeik támogatása és/vagy megbuktatása de mindig felfegyverzése) hamár, akkor legyen itt az Oscar díjas animációs filmkészítő, Dušan Vukotić csodás alkotása: koncert géppuskára!

de én már az alaphelyzetet sem értem

Szúrta közbe szerencsére a Margit mielőtt évtizedeken átívelő, átszellemült és dühös világmegmagyarázásba kezdtem volna.

ja igen, a csávó, aki a stabilitás garanciája a balkánon

legalábbis ebben a pózban tetszeleg

és ez az eunak bejön

Egyrészt mert nincs más. Másrészt mert vučić pontosan azt csinálja amit mondanak. Brutális maffiaprivatizacio, minden eddiginél nagyobb korrupció csak éppen szép fehéren, jó nevű EUs cégeken keresztül mossák a mocskos pénzt amiből egyébként kiváló minőségű autópálya épül csigalassan

Még egyszer bocsána, megígértem, hogy nem csetformátumban írok.

Ja. Igen, aztán Margit azt kérdezte, hogy ezt a nőt akkor tehát nem megválasztották, hanem ő (a Vučić) nevezte ki. Milyen párt színeiben? Vagy miért volt most kormányváltás? Mire én megkésve bár de egyre kevésbé töredezetten elmagyaráztam, hogy: Az alaphelyzet az, hogy mostt az összes autokrata geci a mi Viktor papánkat irigyli. Na jó meg még az Erdoğant. Vučić már kétszer rendezett előrehozott választást abban a reményben, hogy kétharmada lesz. Mindig nagyon nyer (csalok ám én is, az eredeti szövegben itt is csúnya szó volt) de sosem eléggé ahhoz, hogy ún. alkotmányos reformokkal betonozza be a hatalmát. Ezért a legutóbbi -- tavalyi baz -- na jó, arról inkább újabb trágárság helyett elevenítsük föl a választások éjszakáján símaszkban bulldózerező haversrácok sztoriját, akik pont annyira (nem) bizonyíthatóan cselekedtek Vučko utasítására, mint ahogy Srebrenicát meg nem a Slobo rendelte - ők csak sugalmaznak, a modus operandi kiválasztása a henteslegények dolga.) Szóval a legutóbb előrehozott választások eredménye nem hozta meg a várt felhatalmazást, hogy legálisan (még ha illegitim módon is) csináljon banánköztársaságot egy olyan országból, ahol még banán sem terem.

A szám amúgy már régi és félig szerbül (szerbhorvátbosnyákmontenegróiulremélemnemhagytamkisenkit) van, de nem digresszió, hanem aláfestés.

Vučić tehát a legutóbbi félsikeres választások után azt találta ki, hogy lebuktatja a Nikolić nevű tulok elnököt magát pedig a miniszterelnöki székből felbuktatja e régi párttársa (előbb a Szerb Radikális, ma a Szerb Haladó, holnap pedig a Szerb Libsihabzsidőzsi párt színeiben) pozíciójába. Ezt a momentán nem túl nagy hatalommal járó elnöki pozíciót majd amolyan putyinosmengyelejeves recept alapján de orbánias huszárvágásokkal szabja majd át, hogy az számítson ne pedig az, hogy ki a miniszterelnök.

Ja igen, a leszbikus nő. Róla el is felejtkeztem közben. Ő szvsz. nem nagyon tehet erről az egészről. Arról biztos, hogy nem tehet, hogy leszbikus és ezért a világ LGBT(stb) jogaiért aggódó (sajna kisebbik) fele  örömmel üdvözli a látszólagos tényt, hogy egy káeurópai/westbalkáni maffiaállam valóban haladni látszik a korral és homoszekszuális (hovatovább iskolázott, értelmes arcú) embereket is politikai pozícióba enged. Arról igen, hogy a nevét és arcát adja a színjátékhoz, aminek  a szerbiai változata csak egy főszereplőt és pármillió  statisztát tűr meg. Ana Brnabić szerepe szerint nem csak állampolgárként, hanem miniszerelnökként fog asszisztálni Szerbia (meg egyébként az összes többi környékbeli színpadocska) autokráciává alakításához. Mivel a propagandából lesz majd a kerítés, rózsaszín lesz az EUs pénzből, Strabag által felújított utak pora, amit a nyugati gazdák szemébe köll hinteni, ha pénzért ácsingózik a WestBalkán legújabb sztárja AV. OV is ilyesféleképpen szokta csak ő már jobban el van szemtelenedve, mert vele szemben az EU eszköztelen (mármint abban az esetben ha nem akarja Magyarországot is az antagonista világtrollja után küldeni a mindenféle -xitek [bre, hun, stb.] süllyesztőjébe).

Senki sem választotta meg ezt a nőt miniszterelnöknek. És nem hiszem, hogy megválasztottak volna ebben az országban miniszterelnöknek egy nőt, ha nem topdown a buli - ahogy ez errefelé lenni szokott. Leszbikus nőt meg pláne nem.

Szóval ezt a nőt a vucic nevezte ki

ez az ő döntése volt

Igen

vucicot jobboldali autokrata korrupt faszként lehet jellemezni?

Alapvetően igen. Esetleg  a jobboldalit venném ki. Mert a valódi konzervatív jobboldali ember számára teljesen elfogadhatatlan kell, hogy legyen, amit AV(OV, STB) művel. Tényleg, ők, hol a faszban vannak?

Bocs, már megint csetes lett, meg trágár -- én megregulázom magam, ígérem végleg -- ha tetszik a konzervativizmus jegyében. De akkor könyörgöm valaki mutasson már olyan jobboldali, konzervatív pártot, amely  nem neoliberális, pragmatikus, pszeudopopulista, nem liberálisból lett fasiszta, vagy fasisztából lett liberális komcsi kutyából multinacionálois szalonnaipari vállalat. Stb. Tegyük fel ezen most egy jobboldali olvasó felháborodik (van ilyen, vagy ők nemzeti színű klerikál  buborékban élnek a mi liberálbolsevik  ekoterrorista bubijaink helyett?) mondván mutassak én baloldali pártot neki, ami megfelel  a fenti kategóriának (közép, alsó/felső/király/ász) . Csakhogy az én lelkiismeretem nyugodt - sose mondtam, hogy van ilyen párt, sose szavaztam meggyőződésből senkire, sosem állítottam egy pillanatra sem, hogy van politikai képviselete annak, amit én gondolok a világról.

Fentebb voltak zenés, táncos, színpadi hasonlatok. Sőt, allegóriák, csak az túl szép szó, hogy helyesen használtassék ebben a kaotikus hangzavarról szóló kaotikus irományban. Szóval maradjunk inkább annyiban, hogy Vučić egy szélkakas, aki megtanult kukorékolni és kurva jól eladja az egész baromfiudvarnak, hogy ő a gazda.

na megirom ezt a blogomra, köszi az ötletet

azért előtte tájékozódom egy pöppet

A tájékozódás percek kérdése volt, mert Margit aszonta nézzek utána a pinkwashingnak. A rózsaszín (szivárvány) szín mosás ezt jelenti: https://en.wikipedia.org/wiki/Pinkwashing_(LGBT)

Magyarul, illetve szerbül ez a szócikk nem létezik. Horvátról és bosnyákról és crnogorácról nem is beszélve, de ez talán jobb  is így, mert a szép délszláv nyelv használói nagyon rugalmasan kezelik a tényeket, amennyiben azoknak bármi köze van e jobb napokat és kevesebb határállomást is látott vidékhez (kerłtésről zárójelben sem beszélve). Aki esetleg nem tud angolul vagy lusta megnyitni a rengeteg linket, amit beszúrtam elég ha annyit tud, hogy a pinkwashing pont az olyan PR akciót jelenti, mint amilyen Szerbiában történik Ana Brnabić, egy leszbikus nő miniszterelnökként való feltüntetésével. Úgy csinálnak mintha tennének az LGBT jogokért, sőt dír juróp hir iz de ferst lezbijen prájm miniszter vumen of de bálkánsz maderfakin evör, de hát ez annyit sem ér, mint Farkas Flóri a cigánygettó mélyszegényének. Na jó annyit talán igen.

Zárásként annyit, hogy azért keseregni sem kell (nem keseregni kell), hiába tűnik most úgy káeurópa és balkánszerte, hogy az autokrata szélkakasok jó pozíciós érzékkel álltak be a keleti szél irányába. Szelek valójában mindenfelől fújnak, a politikai szélkakas pozíciója valójában instabil - hiába tűnik úgy, hogy ők kukorékolnak a leghangosabban, valójában az egész ház, az őket a felszínen tartó rendszer nyikorog. Persze szvsz. Metafora félretéve (a fora egyébként magyar szlengbe tessék lássék lefordítva szerbről, kb. azt jelenti, hogy sztiló, sztájl) viszont biztos, hogy hibát követ el, aki azt hiszi, hogy a leszbikusok érdekei jobban lesznek ezentúl képviselve Szerbiában. A vidéki magyar férfiak érdekei pl. és megint csak szvsz. kifejezetten sérülnek, amióta OV (54) felcsúti illetőségű, stadion utcai lakos birtokolja  bitorolja a hatalmat.

Olyan országokban élünk -- a magam részéről én kettőben is -- ahol az erre hivatott, fizetetett közszolgák, az adómilliárdokból fenntarott kontraproduktív, kontraszelektív és korrupt intézmények évek óta, többé-kevésbé alkalmatlanok arra, hogy ellássák az őket fenntartó társadalom képviseletét. Igen, a társadalomban benne vannak mindenféle kisebbségek, a katolikusok, az ortodoxok (én pl. már bő egy hete az vagyok ha minden igaz) a vidéki magyar férfiak, a belgrádi leszbikus nők, de sőt minden buzi, zsidó, cigány, konzervatív, anarchoszindikalista, illetve dömdödöm is. Ha ezekben az országokban valaki akar valamit, ami nem egyezik a hazug propagandagépezetet üzemeltető politikai és gazdasági körök érdekeivel akkor azt alulról kell kiharcolni, végzetes hiba volna, ha illegitim elnökök által kinevezett illegitim miniszterelnökök (vagy viceversa) kegyelmére várnánk.